A japán földrajzról bővebben...
Japán több mint 3000 szigetet foglal magába. A fő szigetek Hokkaido, Honshoo, Shikoku és Kyushu. A Ryukyu szigetek Okinawaval csak szigetláncolataok Kyushu déli részén. Ezt az egységet nevezzük Japán szigetvilágnak. Az ország 70-80%-a erdő és hegy, ami lakhatatlanságot eredményez. A földrengések és a klíma semmilyen építészetet nem enged ezeken a területeken, de ez így szép, érintetlen természeti területekkel. Persze ennek is megvan az árnyas oldala, mint mindennek, a városokban rettentően sűrűn lakottak. A földrengések tsunamikat is eredményeznek, amikből évezredenként számos pusztítja a Japán partokat. 2004-ben volt a legutolsó ilyen komolyabb földrengés, mely az 1995-ös nagy hanshin földrengést követte. Japán klíma szempontjából ugyanolyan tagolt, mint történelme. Hat klíma fedezhető fel, melyek a következőképpen oszlanak el:
Hokkaido: A legészakibb terület, hosszú hideg telekkel, és hűvös nyarakkal. Nem vészesek az életkörülmények, a hóesés grandiózus mértékét leszámítva.
Japán tengere: Honshu nyugati partja néhány nagyobb áramlat találkozásánál fekszik, és komoly hóesést idéz elő. Nyáron is hűvösebb van, de néhány alkalommal kivételesen forró időt élnek meg a lakosok.
Központi felvidék: Tipikus belföldi klíma, nagy hőmérsékletkülönbségekkel, mind a nyár-tél kapcsolatban, mind a nappal-éjszaka kapcsolatban.
Seto beföldi tenger: Chugoku és Shikoku hegyei elzárják a területet a szelek elől, enyhe időjárást biztosítva egész évben.
Csendes Óceán: A keleti parton hidegek a telek, és szárazak, melegek a nyarak, mivel erre halad el a délkeleti évszakokat befolyásoló áramlat.
Ryukyu szigete: A Ryukyu sziget szubtrópusi klímával edzi az ott lakókat, meleg tél, és forrrró nyár jellemző ezekre a területekre, no és persze az, hogy a tájfunok elfogadottak, mint nálunk esetleg egy könnyű eső. |