Hagyományosan a képzést és tanulást igen fiatalon kezdik. Annak ellénre, hogy néhány lányt gyerekként eladtak gésaházaknak ("okiya"), ez nem volt mindennapos a jóbb környékeken. A gésák lányait maguk nevelték gésának, általában örökösnek ("atotori") vagy leány szerepet("musume-bun") kaptak az okiya-ban.

A tanulás első szakaszát shikomi-nak hívják. Mikor a lányok a okiya-ba érkeznek, cselédlányként kezdenek dolgozni, kötelezve őket, hogy elvégezzenek bármilyen szükséges feladatot. A munka nehéz volt, azzal a szándékkal, hogy "felkészítsék" és "betörjék" az új lányokat. A legfiatalabb shikomi-nak a házban meg kellett várnia késő este az előljáró gésa hazatérését, ami néha akár hajnali kettő, három órakor volt. A képzés ezen szakaszában a shikomi-k a
hanamachi (gésanegyed) gésaiskola óráira jártak. Manapság is létezik ez a szakasz, hogy hozzászoktassák a lányokat a hagyományokhoz, a "karyukai" hagyományaihoz és ruháihoz.

Mikor az újonc jártassá válik a gésa művészetekben, és átment egy nehéz táncvizsgán, akkor a tréning második szintjére léphetett, ez a minarai. A minarai-okat felmentik a házimunkai kötelességek alól. A minarai szakasz a gyakorlatban való tanulásra koncentrál. Habár a minarai-ok részt vesznek ozashiki-ken (bankettek, ahol a vendégeket gésák szórakoztatják), nem vesznek részt a munkában komolyabb szinten. A kimono-jukat, amely díszesebb mint a maiko-ké, arra szánták, hogy helyettük beszéljen. Minarai-okat fel lehet bérelni partikra, de általában hívatlan (mégis szívesen látott) vendégek azokon a partikon amikre az "onee-san"-juk ("nővér": a minarai előljárója, mentora) hivatalos. Egyharmad hanadai-t (bér) kapnak. a minarai-ok általában külön teaházakban("minarai-jaya") dolgoznak, ott tanulnak az "okaa-san"-tól (a ház tulajdonosnője). Ezeket a technikákat nem lehet iskolában megtanulni, mivel olyan szakképességeket mint a társalgás, vagy a különböző játékok, csak gyakorlás során sajátíthatóak el. Ez az időszak általában egy hónapot vesz igénybe.

Egy rövid idő után, a harmadik (és egyben leghíresebb) szakasza a képzésnek elkezdődhetettm a maiko. Ez a szakasz évekig is eltarthat. A maiko-k az előljáró gésa mentoraiktól tanulnak, és követik őket minden programra. Az onee-san/imouto-san (tanonc) kapcsolat fontos. Mivel az onee-san tanítja meg a maikot mindenre ami a hanamachi-ban történő munkával kapcsolatos, a tanítása létfontosságú. Megtanítja őt a tea felszolgálására, a shamisen-en való játékra, táncra, hétköznapi társalgásra és egyebekre. Az onee-san még a maiko művésznevének kiválasztásában is segíteni fog, amely kanjikkal vagy szimbólumokkal utal a saját nevére. Régiónként eltérések vannak, mivel a tokyoi han'gyoku-k az elegánsságukról, míg a kyotoi maikok pedig illedelmességükről híresek.

Egy rövid hat hónapos (Tokyoban) vagy egy hosszú öt éves (Kyotoban) időszak után a maiko egyenrangú gésává válik, és teljes bért kap.