Alfred POV

   Te sz�l�tott�l el�sz�r a nevemen. Te vett�l el�sz�r a karjaidba. Te mes�lt�l nekem el�sz�r mes�t. Te volt�l az els� aki meg tudott k�l�nb�ztetni Matt-t�l, az ikertestv�remt�l. Te tan�tott�l meg rengeteg dologra. Tal�n sosem tudom ezeket viszonozni neked.

   Sok id� telt el, az�ta, hogy el�sz�r tal�lkoztunk. M�r nem h�vsz a nevemen. M�r nem �lelsz meg. M�r nem mes�lsz nekem. �s �gy teszel, mintha nem tudn�d, melyik vagyok �n �s melyik Kanada.  De �n tudom, hogy tudod.

   Megk�zd�tt�l �rtem Franci�val. Ez�rt sosem lehetek el�g h�l�s... Ki tudja milyen ostoba n�cs�b�sz v�lt volna bel�lem a keze alatt. Divatmajom, ch...  A finoms�gaival pr�b�lt mag�hoz �desgetni engem �s akkor te a f�ldre g�rnyedt�l. Ahogy ott kuporogt�l, valami megmagyar�zhatatlan f�jdalom has�tott bel�m. Nem akartalak t�bb� �gy l�tni. Term�szetes, hogy t�ged v�lasztottalak. �s b�r azt nem hagytad, hogy B�ty�nak h�vjalak, lassan m�gis magadhoz engedt�l.

   Nagyon �r�ltem mindig amikor j�tt�l l�togat�ba. �s nagyon szomor� voltam, mikor elment�l. Persze mikor m�r nagyobb voltam nem s�rtam. Vagy legal�bbis, te nem l�ttad. Bel�l k�nnyeztem akkor is.

   Fel akartam n�ni, hogy er�s legyek. Hogy seg�thesselek, megv�dhesselek �s meg tudjam h�l�lni azt a sok mindent, amit t�led kaptam. Fel is n�ttem, de akkor...

   Egyszer, amikor �n l�togattalak meg t�ged, eml�kszem ittunk. Akkor ittam el�sz�r rumot. Nem vittem t�lz�sba, annyira az�rt nem �zlett, de te j�l beitt�l. A sokadik poh�r ut�n egyszer csak k�zelebb hajolt�l �s megcs�kolt�l. A pokolba is, az volt nekem az els�, minden r�szlet�re eml�kszem! A rum �ze mellett �reztem a ti�det is, te lehunytad a szemeid, �n azonban nem voltam erre k�pes. Te hat�rozott volt�l, az �n nyelvem csak csetlett botlott. A sz�vem hevesebben vert, mint addig b�rmikor. Sz�d�letes volt. Szemernyit sem tiltakoztam sem ez ellen, sem az ezt k�vet� esem�nyek ellen.

   Csak m�snap reggel �rt utol a k�ts�gbees�s. Amikor fel�bredtem �s nem volt�l ott mellettem. Nem tudtam hol vagy, de azt biztosan �reztem, hogy te b�nod ami t�rt�nt. �s nem akarod folytatni. �s �n sem akartam. Megr�m�tett, ami t�rt�nt �s az, hogy �ppen veled... Menek�ln�m kellett.

   Jobb h�j�n Franciaorsz�ghoz fordultam seg�ts�g�rt. Egyenruh�t h�ztam. Ellen�riztem a pusk�mat, de egyetlen l�szert sem t�lt�ttem be. Az �res fegyvert emeltem r�d csak, de te ezt persze nem tudhattad. Szakadt az es� aznap. A F�ggetlens�g Napj�n. El akartam hitetni magammal, hogy nem s�rsz, csup�n es�cseppek futnak v�gig az arcodon. Nem akartam elhinni a k�nnyeket az arcodon, a f�jdalmat a szemeidben. Egyszer�bb volt �gy. Ha szemben�ztem volna ezekkel, szembe kellett volna n�znem azzal, hogy tal�n nem volt t�ved�s az az �jszaka.  De �n f�ltem.

   Sz�zszor v�giggondoltam a lehet�s�geket, az�ta is, �s m�g mindig �gy l�tom, ez �gy volt a legjobb. Az�ta �jra sz�vets�get k�t�tt�nk, n�ha besz�l�nk �s igyeksz�nk megfeledkezni a m�ltr�l. De el tudod k�pzelni, mennyire f�j nekem, amikor ott �lsz mellettem, m�gsem �rhetek hozz�d? Sosem mondtuk ki hangosan, m�gis mindketten �gy �rezz�k, azt nem szabad, s�t tilos, mert akkor megint felborulna minden.

   K�v�ncsi vagyok, vajon te is �gy szenvedsz-e, mint �n...